Mit gondolunk a keresztény evangelizációról?

A témának elég sok rétege van, így nem is az összesre szeretnék reagálni. Általában Jehova Tanúitól vagy éppen a mormonoktól kapjuk meg kritikának, hogy nem valljuk az aktív evangelizációt olyan fontosnak, ahogyan ők. Ennek a  megtárgyalása igényelné az ő felfogásuk és valós gyakorlatuk megvizsgálását, de ettől inkább eltekintenénk. E helyett azt szeretnénk megtárgyalni ebben a bejegyzésben, hogy mi az álláspontunk ebben a kérdésben.

Mi a cél?

Az, hogy az egyháznak van evangelizáló küldetése, nem vitás. A vonatkozó bibliai idézetek értelmezése nagyobb téma lenne, ezért csak a praktikus részre, a megvalósításra koncentrálnánk. 

Ebben az egész témakörben a fontos kérdés az, hogy hol húzza meg valaki az Egyház határait? Jehova Tanúi például a saját vallásukat az egyedüli isteni vezetésű szervezetnek gondolják, így számukra a missziós cél a saját vallásuk propagálása. Ezzel nincsenek egyedül, jó pár másik vallás így gondolkodik. Ebben a kérdésben máshogyan gondolkodunk.

Mivel mi elutasítjuk azt a gondolkodást, miszerint Istennek van egy vallásszervezete, ezért egy vallás dolgainak a reklámozása számunkra nem más, mint hibás cél. Például Jehova Tanúinak az összejöveteli helyein jól láthatóan ki van írva kék alapra fehér betűkkel a vallásuk honlapjának az elérhetősége. Sőt, amikor végzik a maguk által szolgálatnak nevezett missziós munkát, akkor a saját vallásuk kiadványait kínálják, valamint olyan programba vonják be az embereket, melyek célja a saját tagjaik közé szervezni őket. Ez azonos lenne az evangélium hirdetésével? Az ő vallásuk szerint igen, de a mi hitünk szerint ez vallásreklám, ami nem azonos az evangelizációval.

Mi szélesebb körben gondolkodunk az Egyházról, így az evangéliumhirdetést nem egy vallásba való megtérítéssel azonosítjuk. Az Egyház szerintünk nem más, mint az összes hívő ember, a hit pedig nem megszerzett dolog, hanem Isten ajándéka. Éppen ezért élesen elutasítjuk a megtérítés mindenféle gyakorlatát, ahogyan a felekezetbe való beszervezést is. Az egyház az evangéliumot, vagyis az üdvösség örömhírét kellene hirdesse, nem egy felekezetet.

Az Egyház feladata a hitre jutás támogatása, valamint segíteni kell azokat, akik már a hitben vannak és valamilyen okból szükségük van támogatásra. Ezen munka szerintünk az a misszió, amely a keresztényeknek a feladata. Tehát a célcsoportban benne vannak azok, akiket Isten éppen hitre vezet, akiknek elmélyíti a hitét és azok is, akiknek segítségre van szüksége a hitben való megmaradásra. Ez nem egy megtérítés, ez nem propaganda, hanem a lehetőségek és a körülmények formálta helyzetből összeálló alkalmak sorozata.

A mindennapi misszió szintjei

A konkrétumok szintjén ez azt jelenti, hogy a hívő embernek a missziós célok egy fokozatosan bővülő környezetben tárulnak fel. Első lépésben minden hívő ember a saját hitdolgaiért felelős. Ez a felelősség kiszélesedik akkor, amikor valaki megházasodik, majd a gyerekeire is. Ez az elsődleges környezet, ahol a hívő embernek feladata akad.

Amikor valaki ezt az elsődleges környezet adta kihívásokat képes kezelni, akkor a missziós körzete kiterjedhet a vele azonos közösségben lévő hittestvéreire és a környezetében élőkre is. A hívőnek a bajban lévő hittestvéreit segítenie kell. Pénzzel, adományokkal vagy éppen olyan beszélgetésekkel, amely érdemi támogatást nyújtanak. Ez a missziós környezet alkalomszerűen nyílik meg, bizonyos esetekben pedig Isten ilyen szolgálatra hív el egyes személyeket.

Újra szeretnénk kiemelni, hogy elítéljük az agresszív "evangelizációt", amely rá akarja erőltetni a vallási nézeteket másokra. A hit nem egy termék, amelyet el kell adni! A hitre Isten hívja az embert. 

A hit termékként való eladása szerintünk kontraproduktív és nem is bibliai. A hívő ember megközelíthető kell legyen ahhoz, hogy amikor a nem hívő ismerőse éppen megfelelő állapotban van, akkor tudjon hozzá fordulni. A mottónk az, hogy Jézus nem dörömböl az ajtón, hanem kopog:

Az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem (Jelenések 3:20)

A missziós lehetőségek kiterjesztéséhez már szükség van a közösség szervezői képességére. Olyankor a hívő közösség olyan kapukat nyit meg, melyek egy-egy konkrét célhoz lettek dedikálva. A Bibliakutatóknak számos ilyen missziójuk van, de nincs kizárva az sem, hogy más felekezet által szervezett misszióhoz csatlakozzon valaki.

A misszióinkról

A Bibliakutatók az alapításkori években iratmissziót végeztek. Rengeteg tájékoztató kiadványt készítettek, sőt, amikor elindult a film, akkor filmmel is próbáltak missziókat szervezni. Az iratmisszió addig volt jó, ameddig az emberek olvastak. Ma ez már nagyon megváltozott.

Russell idejétől kezdve a Bibliakutatók kiterjesztett értelemben vett iratmissziót folytattak, ami ma már nem korszerű módszer

Valójában nagyon régen át kellett volna állni az internetes jelenlétre, de ezen a területen nekünk is, meg más Bibliakutatóknak is nagy kudarcaik voltak. Azt gondoljuk, hogy amit például itt megvalósítunk ez sem a legjobb, mert ez nem más, mint az iratmisszió átkonvertálása az internetre. Valahol erre is van igény, de sokkal inkább a missziós szolgálatoknak kellene korszerű internetes jelenlétet gyártani. Ez azért késik, mert erre még nem vállalkozott senki sem. Amíg valaki nem érez rá elhívást, addig a hitünk szerint nem is szabad erőltetni. Melyek is ezek a szolgálatok?

Mivel mi egy városoktól távoli, rossz közlekedéssel rendelkező, nagyon szegény területen működünk, ráadásul olyan helyen, ahol alapjában véve a hitüket valóban mélyen megélő emberek élnek, nagyon a helyzetünkre kellett formálni a gyülekezet missziós szolgálatait..

Egyrészt nyitva tartjuk a Bibliaiskolát, amely a hozzánk csatlakozni kívánók részére kínál egy programot. A nézetünk szerint minden szülő az iskola oktatója a saját gyermeke és egyéb családtagjai vonatkozásában. Akiknek van ideje és energiája, azok a Bibliaiskola oktatói lehetnek. A Bibliaiskola nem csupán a kívülállók csatlakozását segíti, hanem a gyülekezeten belüli hitgondozói, oktatói feladatokat is támogatja.

Az idők során folyamatosan változnak a missziós szolgálatok, attól függően, hogy mire éreznek elhívást a közösségünkben lévő emberek. A jelenben mi - lévén rurális gyülekezet - az élelemellátás tekintetében fontosnak tarjuk az önellátási képességek megtanítását. A missziós szolgálatunk ezért ilyen képességek fejlesztésében kínál fel segítséget.

A missziós szolgálatunk az élelmiszertermelés területén nyújt segítséget

Amennyiben valaki más jellegű missziós feladatra érez elhívást, ami elő szokott fordulni, akkor választhat. Vagy megszervezi a hasonló elhívással rendelkezőkkel együtt a missziót, illetve csatlakozhat egy már működő misszióhoz. Természetesen akkor is, ha azt más felekezet szervezte meg.

Végül arra is szükséges válaszolnunk, hogy miért utasítjuk el a házankénti becsengetést vagy az utcai leszólításokat. Alapjában véve nem tartjuk bibliai módszernek, ami önmagában is elég számunkra az elutasításhoz.

Mivel a térségünkben több ilyen házalást is alkalmazó felekezet működik, személyes élményeink is vannak az ilyen ténykedésekről. Tipikus eladási folyamatnak látjuk az ő missziójukat, amely erőszakos, tolakodó, illetve sajnos zaklató jellegű. Nem látjuk meg benne azt, hogy a hithez akarnák vezetni az embereket, hanem inkább egy felekezethez csatlakozást ismerjük fel a céljuknak.