Három vallással kapcsolatban szoktak minket kérdezni. A tömör válaszok itt olvashatóak el.

A három vallás: katolikus egyház, adventisták és Jehova Tanúi. Mindhárom esetben értjük a kérdés okát. Alapvetően azt gondoljuk, hogy Isten hívja hitre az embereket, nekünk erre a folyamatra nincs rálátásunk. Hisszük, hogy Isten akarata mindenkinek a megtérése, ezért azt sem tartjuk elvetendőnek, miszerint valamilyen módon minden embert elvezet majd magához. Szükségesnek tartjuk ezért elsődlegesnek azt kijelenteni, hogy a három vallást nem tekinthetjük úgy, mint ahol nincsenek hívő emberek.

Azt ugyanennyire fontosnak tartjuk kijelenteni, hogy a vallásos szervezetek emberi szervezetek. Ugyanígy a mi gyülekezeteink sem többek ennél. Szerintünk van isteni ráhatás bizonyos folyamatokra minden helyen, de minden szervezetet emberek döntései formálnak. Még akkor is így van, ha a szervezet minden tagja hívő ember. Másképpen fogalmazva azt gondoljuk, hogy egyetlen felekezet sem áll isteni irányítás alatt.

Mivel az álláspontunk szerint az Egyház a hívők összessége, a hívőket pedig csak Isten ismeri, ezért nekünk senkit nincs jogunk kizárni a hitből és a kereszténységből. Amennyiben valaki hívő emberként a megnevezett három szervezet egyikében érzi jól magát, nekünk azzal sincs bajunk. Mi nem csatlakoznánk hozzájuk, de bárki más megteheti. Ahogyan azt lejjebb kifejtjük, azért nem mindegyik felekezetet mernénk ajánlani olyan közösségnek, ahol jó dolog hívőnek lenni.

Római katolikusok

A korai Bibliakutatók nagyon bírálóan álltak a római katolikusokhoz, mint szervezethez. Különösen sokszor bírálták a pápákat. Ez a folyamat odáig jutott, hogy a bibliai próféciákban is felismerni vélték egy-egy helyen a pápát vagy az általa vezetett vallást. Amennyiben az a kérdés, hogy a Russell idejében élt elődjeink helyesen jártak-e el, akkor nagyon határozottan válaszoljuk azt, hogy nem.

Hosszú lenne egyesével kifejteni a problémáinkat az elődjeink nézeteivel. Általánosságban az a problémánk, hogy téves alapokra épültek.Tipikus példája ennek a tüzes pokol, mint büntetőhelynek a bírálata. Egy olyan dogmát tulajdonítottak más keresztény felekezeteknek, amelyet nem is tanítottak. Erre a témára talán egyszer majd itt is vissza fogunk térni, mert egy nagyon tanulságos történet.

A másik hasonló téma a pápa személye és a pápai hatalom megítélése. Ennek a részleteibe is helyigényes lenne belekezdeni, így csak annyit szoktunk mondani, hogy az elődeink sok tényt illetően tévedtek. Logikus, hogy ezekre a téves feltételezésekre épülő tantételek is szükségszerűen hibásakká váltak.

A római katolikus vallás helyi embereivel sok konfliktusunk volt a múltban, mivel agresszíven fejtették ki azt az álláspontjukat, mely szerint nincs jogunk a Szentírásról beszélni és tanítani. Voltak egyéb konfliktusok is, melyek szintén tőlük indultak el. Ezek szerepet játszottak abban, hogy az elődeink tanításában a katolikus vallás olyan módon jelent meg, ahogyan az megtörtént. Ma már ezeket nem hánytorgatjuk fel, mindenkivel a békére törekszünk. Sok gyakorlatban és tantételben nagyon mást gondolunk, de ez nem lehet akadálya a békés viszonynak.

A katolikus vallásszervezet tagjait sem tekintjük hiten kívüli embereket

A kérdés másik fele arra irányul, hogy a klasszikus adventista nézet szerint a bibliai próféciákban szereplő Babilon azonosítható-e a pápai hatalommal. Szinte az összes milleri felekezet átvette ezt a nézetet, így a korai Bibliakutatók is. Ebben a kérdésben nekünk más álláspontunk van. A kifejtésére egyszer talán sor fog kerülni, de mivel alapjában véve a Jelenések könyvének a magyarázatán múlik, ezért sok idő levezetni a választ.

A fentiek ellenére letagadhatatlan a római katolikus hitnek a szerepe pozitív és negatív jelenségekben is. Ahogyan a saját elődeink hibáiról is nyíltan beszélünk, úgy másokat nem megsértve, de mindenféle vallási szervezet hibáit is tanulságosnak gondoljuk.

Adventisták

A Bibliakutatók az adventistákból váltak ki, ezért önmagában is izgalmas a velük való viszonyunk. A magyarországi elődeink azonban nem ezért haragudtak rájuk, hanem azért, mert a Kádár-rendszerben jelentettek rólunk, illetve a hatalom adventista szekta kategóriába sorolt minket. Ezen két tény miatt még a 90-es években is gyakran hangzottak el bírálatok az adventistákkal kapcsolatban a közösségünkön belül. Akármennyire is érthetőek voltak az indulatok, ez nem volt helyes.

Azt elismerjük, hogy az adventisták, legyenek akármelyik irányzat követői is, nagyon közel állnak hozzánk. Hasonló a gondolkodásunk, a szóhasználatunk. Amennyiben valaki ezek alapján adventistának minősít minket, nincs sok értelme vitába szállni vele. Ez a vita ugyanis arról szólna, hogy miként definiáljuk az adventizmust.

Az adventisták a hitben minimum az unokatestvéreink

Az ellen nem tiltakozunk, hogy valaki milleritának nevezzen minket. Miller (1782-1849) ugyanis azt vallotta, hogy az emberek kezébe kell adni a Bibliát, hogy ők maguk merüljenek el benne. A végidős számolgatások egy tanulságos tévútnak bizonyultak, de Miller halála után a követői nem fogadták meg az ezzel kapcsolatos felismeréseit. Szépen elkövették ugyanazokat a hibákat, amelyeket pár évvel korábban Miller is. Az adventizmus jelentős része a mai napig ebben a csapdában van. Ezért látunk különbséget a milleri és az adventista lelkület között.

Miller követőinek egy része 1874 köré hirdettek új visszajövetelt, ami kudarcot vallott. Ugyanakkor egy elég komoly közösséget szerveztek maguk köré. Ők az ACGC, vagyis az Adventi Keresztény Generálkonferencia közösségének a részét alkották. Russell, az alapítónk, valamint a mozgalmában jelentős szerepet betöltők jelentős többsége szintén oda tartozott. Az ACGC alapelveiről szóló nyilatkozata elérhető, amelynek jelentős részét magunk is valljuk, de jó pár lényeges pontokban vitatjuk. Ezért nem tartjuk magunkat adventistának. Sőt, Russell is e miatt vett fel egy megkülönböztető nevet 1910-ben, így lettünk Bibliakutatók.

Neheztelünk-e azért, mert a Kádár-rendszer idején az adventisták jelentéseket írtak az elődeinkről? Mivel a közvetlenül érintettek már nem élnek, értelmetlen ezt a szembenállást tovább megtartani. Ezt a konfliktust ma már lezártnak tekintjük.

Jehova Tanúi

A a Jehova Tanúi néven ismert vallás azt állítja, hogy az alapítójuk Russell volt. A folytonosságba vetett hitük alapja az a tény, hogy a Russell vagyonát birtokló szervezet, amely Őrtorony Társulat néven volt ismert, egy olyan vezető kezébe került, aki egy új vallást alapított. Ez az új vallás elszakadt a Bibliakutatóktól és 1931-ben felvette a Jehova Tanúi nevet. A ma élő Jehova Tanúi ezért hiszik azt, hogy őket Russell alapította, holott a valódi alapítójuk egy Joseph Rutherford (1869-1942) nevű egykori Bibliakutató.

Rutherford 1916 után eléggé csúnya módon vette át a vezetői szerepet az Őrtorony Birodalom felett. Ez a hatalomátvétel 1918-ra lett teljes, majd ahogy telt az idő, a végidőkkel kapcsolatos dogmájuknak a része lett ez a bizonyos puccs, mint "az igaz imádat helyreállítása". Még napjainkban is nagyon sok olyan állításuk van, ami nagyon sértő ránk nézve.

Az egyszerű Jehova Tanúira nem neheztelünk ezért, hiszen nem ők alkották meg ezt a magyarázatot, ők csak egyszerűen elfogadják azt, amit az amerikai vezetőik leírnak nekik. Többször próbáltuk őket rávenni arra, hogy a történetet ne csak a vallásuk kiadványain keresztül vizsgálják meg, de erre nem voltak hajlandók. Voltak e miatt olyan időszakok, amikor a Bibliakutatók fontolgatták egy eljárás megindítását Jehova Tanúi sértő és szerintünk hazug állításai miatt.

A saját kiadványaikban szereplő, velünk kapcsolatos állításaik, ide értve a szóhasználatot is, nagyon bántóak, különösen azért, mert az agresszor ebben az esetben az ő elődjük volt. Szerintünk túlmennek a tolerálható határon, de minden ezzel kapcsolatos megbeszélésen arra jutottunk, hogy nem lenne helyes dolog világi eljárás keretében megvitatni a dolgot. Ezért továbbra is arra kérjük a hazug és sértő állítások terjesztőit, hogy álljanak el a gyalázatos, hívő emberhez méltatlan magatartásuk folytatásától!

A Brooklyn Tabernacle eredetileg a Bibliakutatók központja volt Brooklynban, Jehova Tanúi nem nevezik Szentély névvel az épületeiket

E miatt érthető, hogy van egy rossz érzésünk velük kapcsolatban. Tudjuk, hogy a vallási vezetőiket követik amikor ezeket a rossz dolgokat megteszik. Sajnos azt is megtapasztaltuk mennyire nem készek a párbeszédre. Rendszeresen azzal védekeznek, hogy a kiadványaikban szereplő mondatokat nem ők írják, hanem az amerikai központ készíti el, melybe ők nem tudnak beleszólni és visszajelzést sem küldhetnek. Ugyanakkor megismétlik azokat és úgy beszélnek velünk, mintha ők lennének a Biblia Isten által egyedül támogatott magyarázói. Jól látjuk, hogy nem érzékelik mi ezzel a magatartással a probléma. 

Megesett olyan is, hogy több tőlük származó hangfelvételt mutattunk be nekik, amikor a magyarországi, magyar nyelvű gyülekezeteikben ócsároltak minket, ami a véleményünk szerint nem elfogadható. Amikor ezt felhoztuk, akkor egy megdöbbentő védekezést adtak elő. Azt állították, hogy a velünk és elődeinkkel kapcsolatos állításaik a tantételeik szerves része, amihez joguk van. Jelen pillanatban ez egy patthelyzet, amelyben nem tudunk többet tenni a békés megoldás érdekében. Szerintünk átgondolásra érdemes, hogy vajon mennyire egészséges szellemi értelemben az a környezet, ahol a másokkal kapcsolatos hazug és sértő beszéd a hittételek részét képezi.

Mindezek ellenére nem gondoljuk azt, hogy a szervezetükben lévő emberek mindegyike rossz lenne. Nyilvánvalóan nem tudunk szervezetileg együttműködni, bár a saját önhitt nézetük, miszerint ők az egyetlen szervezet akiket Isten irányít és mindenki más sátáni vezetés alatt áll, eleve kizár mindenféle lehetőséget a részükről is. Ez különösen azért érdekes, mert rajtuk kívül az összes körülöttünk működő felekezettel jó a személyes viszonyunk.

Sajnálatos módon rengeteg negatív élményt szereztünk akkor is, amikor felkerestek minket az otthonainkban. Vannak kivételek, de az általános tapasztalatunk nagyon rossz. Nagyon sajnáljuk, hogy ennyire feloldhatatlan a patthelyzet köztük és köztünk, de nem rajtunk múlik.

Volt Jehova Tanúi

Az utóbbi 20 évben egy új kihívást is megtapasztaltunk a részükről, amiről szólni kell. A tőlük kilépő emberek egy része is felkeresett minket. Szívesen segítettünk nekik a vallási ébredésben, a vallási függőségtől való leszakadásban és minden másban is. Alapvetően ezzel nem volt semmi baj, viszont két káros jelenséget megtapasztaltunk, amiről nem szeretnénk hallgatni.

Amíg létezett a sárréti Bibliakutatóknak egy budapesti gyülekezete, addig ott viszonylag nagy számban fordultak elő. A budapesti gyülekezetben azonban elkezdtek terjeszteni egy olyan szektás törvénykező hangulatot, ami miatt az eredeti tagság elhagyta a közösséget. Amikor az eredeti tagság nélkülük kezdett egy új gyülekezetet építeni, akkor egy hazugságokkal teleszórt írást kezdtek terjeszteni rólunk, melyekkel ma is lehet találkozni.

Ebben olyanokat állítottak például, hogy nudista összejöveteleink vannak, amely teljesen alaptalan. A konfliktus abból pattant ki, hogy egy medencés magánházban volt megszervezve egy összejövetel, ahol értelemszerűen a medence körül fürdőruhában tartózkodtak az emberek. Ez rendszeres volt, de ebben semmi problémát nem látunk. Tisztán látjuk, hogy egy medence mellett fürdőruhában beszélgetni a kánikulában nem ugyanaz, mint teljesen ruha nélkül jelen lenni egy összejövetelen.

Nyilván az is problémát okozott ezeknek az embereknek, hogy nálunk nem szokás "kiöltözni" a gyülekezeti alkalmakra. Olyan azonban soha nem történt, hogy akár csak egy ember is ruha nélkül jelent volna meg! Amikor szóvá tették, hogy a medence körül vagy éppen a medencében az emberek fürdőruhában tartózkodnak (ugye mennyire ijesztő?), akkor felvetettek egy elméleti kérdést.

Azt kérdezték a gyülekezetünk vezetőitől, hogy amennyiben az összes résztvevő ruha nélkül akarna részt venni a közösség összejövetelén, akkor mondanának-e nemet? A vezetők véleménye az volt, hogy amennyiben mindenki így akarna tenni, mert amúgy mindenki nudista vagy hasonló felfogású lenne, akkor tegyék meg. Bár a vita egy részvevője sem volt nudista és ma sem az, valamint soha nem volt nudista összejövetele a Bibliakutatóknak, a felvetés hipotetikus volt, tehát a válasz is. Ezért kezdtek el olyan írásokat készíteni rólunk, mely alaptalanul azt jelentette ki, hogy támogatjuk a naturizmust.

Azt is támadták, hogy a korai Bibliakutatók mintáját követve, nálunk a nők nincsenek hátrányosan megkülönböztetve, akár a gyülekezet pásztoraiként is szolgálhatnak. Ezt ők nem tudták elfogadni, teljesen helytelen módon ezt olyan jelzőkkel kapcsolták össze, melyek nagyon bántóak a számunkra. 

Ezen keserű tapasztalataink miatt alakult bennünk egy elzárkózás. Nem az egyes személyektől zárkózunk el, hanem attól a mérgező gondolkodástól, amivel találkoztunk. Nagyon jól felismerhető ezekben a Jehova Tanúitól megtapasztalt negatív dolgok, az álláspontunk szerint ugyanaz a hajtóerő a két jelenség között.