Az alapító házaspár vitájáról. Jobb, ha mi magyarázzuk és nem más. A harmadik rész.

A harmadik részben a konfliktus nyilvános perré alakulásáról lesz szó, valamint a krízis lezárásáról. A történet ott ért véget, hogy 1899 elején létrejött egy tűszünet a házasfelek között. Maria kapott egy új életet, ahol háztulajdonosként a bérleti díjakból tudott élni, cserébe nem mondott senkinek semmit a házasságáról.

Érdekes részlet, hogy a Cedar Avenue felső részén birtokolt házak felsorolásában látszódik némi zavar. A korabeli nyilvántartások szerint Charles Russell és az édesapja nem egy ikerháznak a két felét birtokolták. Úgy tűnik, mintha Joseph Russell birtokolta volna az egész ikerházat 1890-ben, Charles Russell pedig a szomszédos ikerház felének volt a tulajdonosa.

Úgy tűnik a korabeli hivatalos dokumentumokból, hogy eredetileg Charles Russell háza nem a később neki tulajdonított fél ikerház volt

Az ingatlanok áttekintése során nagyon jól érzékelhető az, hogy a család kezén lévő ingatlanvagyon nem volt jelentéktelen. A bírósági jegyzőkönyvekből és az egyéb elbeszélésekből egy elég tekintélyes méretű vagyon rajzolódik ki. 

A Cedar Avenue felső része az egykori Allegheny centruma volt. Nagyjából olyan helyszínről van szó, mint New Yorkban a Central Park. Az itteni ingatlanoknak akkor és ma is hatalmas az ára. Mindkét családnak (Ackley és Russell) erre a területre koncentrálódtak az ingatlanjai.

Emma és Joseph a világoskék házban éltek, Maria és Charles volt a sötétkék ház tulajdonosai voltak, de a mellette álló barna épület is Charles nevén volt (Timothy Thompson felvétele)

Ez a kérdés azért fontos, mert az Egyesült Államokból érkezett levelekből úgy tűnt, hogy ott három házat birtokolt a család. Amikor ez szóba került, sokszor ki lettünk javítva. hogy a nekünk küldött levelekben pontatlan információ lett közölve. Csak a XXI. században derült ki, hogy mégis igaza volt az ott élő magyaroknak. Ezek szerint a levelezésükben közölt információk pontosabbak voltak, mint a köztudatban megmaradt adatok. Látható lesz a történet végéhez érve, hogy ez nem lényegtelen.

Maria esetén azt is tudjuk, hogy átvette az édesanyja ápolását Selena nevű testvérétől. Ez a helyzet 1901-ig tartott, amikor az édesanyja elhunyt. Azt is tudjuk, hogy Charles kérésére ekkoriban Maria nem látogatta az összejöveteleket, így a kapcsolatukra vonatkozó kérdésekre nem kellett válaszolnia. Valószínűleg annyira lekötötte édesanyja ápolása, hogy akkoriban nem is foglalkozott a férje magyarázkodásaival.

Az 1903-ban történtek

A béke 1903-ig tartott. Az egészen biztos, hogy Charles egyre többet volt kénytelen magyarázkodni a feleségével kapcsolatban. Korábban utaltam arra, hogy volt egy "nagy közös titok", amit eredeti formájában egyikük sem akart feltárni, mert mindketten rosszul jöttek volna ki belőle. Valószínűsíthető, hogy ezt fedte el Charles egy kitalált történettel.

A kitalált történet sértette Maria Russellt, ezért kiadott egy írásos cáfolatot. Ez az írásos cáfolat eljutott a magyar testvérekhez is. Maria ebben kizárólag önmagát védte, felfedve valamennyit abból a lelki nyomorgatásból, amit a férje ellene összerakott. Maga az írás eredeti nyelven is létezik, korábban rendelkezésre állt a német és a magyar változata is. Maria ebben nem akarta leleplezni a titkukat, de rá akart mutatni mennyire ésszerűtlen a férje koholmánya.

Az írás címe: A Plain Statement of Facts Regarding the Watch Tower Bible and Tract Society, amely magyarul annak idején Ténymegállapítások címmel jelent meg. Az eredeti angol szöveget már jó ideje várjuk, nem tudni mikor kapjuk meg. 

Az első részben azt ismerteti Maria, hogy Charles Russell nem egyedül, hanem vele társulva alapította meg a vallási mozgalmat, ide értve a folyóiratot és az Őrtorony Társulat nevű céget is. A házasságuk egy társulás volt, érzelmi szempontból teljesen hideg. Nem elhagyta a férjét, hanem elmenekült tőle.

A második részben a szerkesztői vitára tér ki. Azt hangsúlyozza, hogy ketten alapították a mozgalom folyóiratát. Egyenlő jogaik voltak, de a férje ezt nem tartotta tiszteletben. A tudta nélkül távolították el a szerkesztői posztjáról, előtte többször is át lettek alakítva a cikkei, szintén az értesítése nélkül. Maria azt reklamálta, hogy azokat a jogokat, mely egy alapítót és szerkesztőt megilletett volna, azt önkényes döntés alapján a férje elvette tőle. Ennek lett volna jogszerű megoldása is, de nem ilyen eljárásra került sor, csak egyik reggel a férje hozott egy ilyen döntést.

A harmadik részben arra reagált, hogy álláspontja szerint a nők képesek az írásra, tanításra és a vezetésre. Ezt a nézetet a férje is osztotta, majd hirtelen megváltoztatta az álláspontját. Bibliai szempontból védhetetlennek tekintette Maria a nők másodlagos szerepét, de a férje véleményének a megváltoztatása nem is bibliai érvek hatására történt.

A negyedik részben azt tisztázta, hogy ő nem pénzhez szeretne jutni. Nyilván, mint alapítónak és kiemelt szervezőnek van része annak a hatalmas cégbirodalomnak a sikereiben, amit együtt felépítettek. Az együttélésük felszámolása azonban nem történhet meg úgy, hogy a férj mindent megkap, miközben a feleség nincstelenné válik.

Kifejtette, hogy a hírnevét joga van megvédeni az alaptalan vádakkal szemben. Ő szeretné mindenkinek a tudomására hozni azt, hogy nem ő változott meg és hagyta el a hitét, hanem a férje változott. A lezáró részben kifejtette, hogy nem bosszút szeretne állni, de kénytelen volt reagálni a férje őt gyalázó kijelentéseire., mert a hírneve került veszélybe.

Charles nagyon ideges lett és elhatározta, hogy bosszúból átveszi a ház felett az irányítást, ahol Maria lakott. Ez a ház már a fentebbi képen is látható ikerház fele volt. Az ügyből keletkező iratokból ismert a pontos cím és az események menete, tehát a harmadik ház, ami ma barna színű, nem volt érintett a konfliktusban.

Az esemény napja március 16. A férj és pár másik ember (4 férfi és 2 nő) megjelent a közös ház előtt azzal a szándékkal, hogy a beköltözésükkel majd elrendezik Maria "lázongását". A terv szerint Charles testvére, aki akkor a Margaret Land nevet viselte, kinevezésre került házvezetőnőnek. A másik 5 ember is beköltözik, bérlőnek, Maria részére pedig felkínálnak majd egy szobát a legfelső emeleten.

Első lépésben Charles a rendőrség segítségét kérte a bent élő bérlők kilakoltatásához, de a rendőrség erre nem volt hajlandó. Ekkor a férj és az emberei kipakoltak, majd bevitték az új bérlők dolgait. Maria részére Charles egy ultimátumot adott. Maradhat a felső szobában, de csak akkor, ha mindenben, de tényleg mindenben, aláveti magát Charles testvérének.

Sok órás vita alakul ki, többszörös feljelentés is lett az ügyből, ugyanis Maria jogszerű bérlőinek eltűntek a dolgai, Nyoma veszett Maria pénztárcájának és más személyes dolgainak is. A rendelkezésre álló adatok szerint a férj és a csapata el lett marasztalva. Ekkor Maria a szomszédos házba költözött át, Emmához. Az erőszakos kilakoltatása nem csupán egy erőszakos támadás volt a feleség ellen. Megszűnt a lakhatása, valamint a bérlőitől kapott bérleti díjak is eltűntek, így a teljes egzisztenciája eltűnt.

Rose Ball eltűnése

Maria úgy érezte, hogy ekkora támadást nem hagyhat válaszlépés nélkül. Március 21-én indította el a pert a férje ellen. A különélés kimondását kérte, valamint a neki jog szerint járó tartásdíj megfizetését. Akkoriban ez önmagában is egy jogszerű kérelem volt, hiszen egy gazdag férj nem vihet magával mindent, amit közösen kerestek meg. A tárgyalás június 27-én indult el, ahol Charles nem jelent meg.

Nagyjából ezekben a napokban a már említett Henninges és Rose Ball eltűnt a városból, valószínűleg a per miatt. Henninges Londonba ment hogy szervezzen ott egy fiókcéget az Őrtorony Társulat részére. Rose Buffalóba utazott a szüleihez, de amikor májusig pihent, majd a férje után utazott Londonba. 

Vegyük észre, hogy Rose Ball nem volt árva! Azt, hogy ő árva lett volna, egy 1915-ben megjelent írás állította, amelyről már volt szó. Az árvaság egy képtelen állítás, ráadásul az életkorát is megtévesztően azonosította Charles Russell. Itt azonban egy fricskával találkoztunk, mely akkor válik érthetővé, ha az életkorral kapcsolatos megnyilatkozásba belemerülünk. Ez érzékeltet valamit a házaspár közös titkából.

Érdemes ránézni Charles egyik, 1906-ban megjelent saját írására, mely az Őrtorony folyóirat lapjain jelent meg (július 15-én).

Charles saját elbeszélése, önmagáról harmadik személyben írt: "Másnap Russell úr a tanúk padján elmagyarázta, hogy Rose és a bátyja, „Charles” a családhoz tartoztak és irodai segítők voltak - előbbi Russell asszony kérésére. Rose meglehetősen gyerekesnek tűnt, rövid ruhákat hordott, és Russell úr szerint körülbelül 13 éves lehetett. A pontos korát nem tudta, de valaki, aki ismerte őt, úgy saccolta, hogy akkoriban csak 10 éves lehetett. Lehet, hogy 1888-ban idősebb volt 13-nál. A bátyja érkezett először, és röviddel Rose megjelenése után meghalt."

Tisztázzuk, hogy Rose 1888-ban nem 10 éves volt, illetve nem "talán 13 évesnél valamivel idősebb" korban járt, hanem egész pontosan egy 19 éves hölgyről beszélünk. Olyannyira nem lehetett gyerekes, hogy nagyon hamar igazgatói kinevezést is kapott. Egy sikeres cégnek a vezetésére senki nem nevezne ki egy 10-15 éves lányt! Amikor 1894-ben Rose megvallotta a viszonyát a feleségnek, 25 éves volt. Gondolom mindenki számára egyértelmű az, hogy ekkorát életkorban nem lehet tévedni. 

Ide tartozik, hogy Rose Ball az Őrtorony Társulat tisztviselője is volt. 1892-ben lett először igazgató, majd 1893 januárjában 1 évre alelnökké választották. Egészen 1900. február 12-ig igazgató maradt, melyben az érdekesség az, hogy Maria és Rose azon a napon egyszerre mondtak le az igazgatói tisztségükről. Amennyiben Charles Russell 1888-ban 10 évesnek gondolta Rose Ballt, akkor ezek szerint 15 évesen kinevezte igazgatónak, majd 16 évesen alelnöknek?

Az elbeszélésnek van egy fontos részlete, amit nincs okunk kétségbe vonni. Maga Charles jelenti ki, hogy Rose Ball kifejezetten Maria Russell kérésére lett a háztartás tagja. Az akkor 38 éves feleség kérte a férjét, hogy a 19 éves lányt fogadják be. Ezzel kapcsolatban azt is tudjuk a hozzánk érkezett levelekből, hogy amikor Rose testvére elhunyt (1889 március), akkor a házaspár temette el és olyan sírkövet készítettek a részére, melyen koronás kereszt volt. Ez arra utal, hogy a házaspár nagyon közel állt a fiatal hölgyhöz, így az életkori hibázás nem lehetett véletlen.

Az is érdekes, hogy senki nem emeli ki, hogy a nagyon rövid szoknya abban az időben nem volt elfogadott viselet. Jó pár kép készült abban az időben a városban is és a Russell-féle mozgalom tagjai körében is, de senki nem hordott rövid szoknyát! Vajon mit akart ezzel kifejezni a férj? Miért nem reagált eddig senki sem a szoknya-ügyre?

Természetesen tudom, hogy a "short dresses" abban az időben életkorjelző volt. Aki rövid ruhákat viselt, az gyerek volt. A kor felfogása szerint azonban egy 19 éves nő már régen felnőttnek számított. Ahogy nőtt az életkor, úgy hosszabbodott a ruha hossza is. A 19 éves nő már évek óta nem hordott olyasmit, ami "short dresses"-nek minősíthető. Miről lehet itt szó?

Maria elmondta Rose Ball valódi életkorát. Charles Russell azonban Rose ruházatára utalt, ami valószínűleg helytálló észrevétel volt. Vagyis Rose nem az életkorának megfelelően öltözött, hanem rövid ruhákat viselt, ami valóban rendellenes volt. Ahelyett, hogy felnőtt ruhákat viselt volna, fiatal gyerekekre jellemző ruhákban volt jelen amikor Maria társaságában volt. Ez az észrevétel reakció volt arra, amikor Maria közölte Rose valódi életkorát. Ahhoz, hogy Maria teljesen megcáfolja a férje ezen állítását, meg kellett volna magyaráznia a rövid ruhát, de ez elmaradt.

Charles Russell saját fogalmazását a történtekről azért is érdemes átolvasni, mert nagyon kétértelműen van megírva. A szavakból kibontakozik egy nagyon más történet, mint amit klasszikusan össze szoktak rakni. A klasszikus értelmezés az, hogy Charles és Rose között volt valamilyen viszony, Maria pedig az egészet szent asszonyként tűrte. Ennek a másik változata szerint nem volt semmi a férj és a fiatal lány között, csupán Maria próbált egy koholt vádat összerakni a férje ellen.

Nézzük meg utolsó példának Charles Russell védekezését, melyet szintén az 1906-ban megjelent Őrtorony folyóirat hasábjain adott elő! Ezek a sorok az előző idézet után közvetlenül lettek leírva.

Charles Russell saját maga által írt elbeszélése önmagában is kérdéseket vet fel, de az még nagyobb döbbenet tárgya kellene legyen, hogy mindezek ellenére Maria Russell nem kérte a hűtlenség megállapítását!

A fenti idézet fordítása, mely a szövegen belüli összefüggéseket vizsgálva is nagyon kétértelmű:

Néhány hónappal később történt, hogy Russell úr az Őrtorony irodában sírást hallott. Amikor megfordult, látta, hogy Rose a könnyeivel küszködik. Megkérdezte, mi az oka, mire Rose  – még mindig sírva – odament hozzá, az ölébe ült, és panaszkodni kezdett, hogy Russell asszony túlságosan megdolgoztatta, mielőtt elindult volna az irodába, és hogy fáradtnak és magányosnak érzi magát. Russell úr erre azt mondta neki, hogy ez csak félreértés lehet. Megvédte feleségét, mondván, hogy az nem szándékosan volt bántó vagy követelőző, és azt tanácsolta Rose részére, hogy végezze el jókedvűen, amit tud, majd jelezze, ha elfáradt, mert biztos benne, hogy senki sem kérne tőle ésszerűtlen dolgot. Ekkor Rose hirtelen letörölte a könnyeit, és megcsókolta Russell urat. Bár meglepte a dolog, Russell űr nem utasította el és nem is rótta meg érte; inkább önmagát korholta, amiért eddig nem viselkedett vele apásabban. Még azon az estén beszélt is a feleségével Rose-ról, és felhívta rá a figyelmét, hogy a lány bizonyára nagyon magányos bátyja halála óta, ezért kötelességük lenne jobban odafigyelni az érdekeire.

Ez Charles Russell saját leírása a hívei felé, amit nagyjából ugyanígy adott elő a bírósági vallomásában is. Ebben Charles elismeri, hogy Rose az ölébe ült és egy csókot is bevallott. A történet folytatásából amúgy kiderül az is, hogy ezek után Rose az estéket a házaspár társaságában töltötte. Volt egy esti szertartásuk, ahol szintén szóba került a csók. Azt a csókot viszont Maria kezdeményezte Rose felé, legalábbis a férj elmondása szerint.

Nem csoda, ha ezek után a bíróság nem értette, hogy Maria miért nem akarja az eset bírósági kivizsgálását, hiszen ez egyértelmű bizonyíték lenne a férj hűtlenségére. A szöveg hemzseg a kétértelmű célozgatásoktól, melyeket Maria nagyon pontosan értett, hiszen tudta melyik helyzetről beszélt a férje.

A bírósági jegyzőkönyvekből egyébként azért törölték a Rose Ball személyével kapcsolatos részeket, mert Maria a férje előbbi és jó pár hasonló elszólását hallva, nem akarta megbolygatni a kérdést. A bíróság sem értette, hogy Maria milyen ok miatt zárta le ezt az ügyet, hiszen az ő szemükkel nézve nagyon erős ütőkártyát kapott a férjétől, minimum egy beismert hűtlenséget. Ezen a ponton pedig vissza szeretnék utalni az állítólagos titokra, amit mind Maria, mind Charles megőrzött, mert ez teszi értelmezhetővé a történteket.

A történet időrendiségéből egyértelmű, hogy Charles Russell direkt megszervezte Rose Ball és férje elküldését az Egyesült Államokból. Első állomásuk London volt. Aztán nagyon gyorsan Londonból áthelyezték őket Németországba, hogy ott is szervezkedjenek, majd decemberben Ausztráliába küldték ki őket ugyanezzel a feladattal. Vajon miért kellett a házaspárt ennyire gyorsan elküldeni? Ennyire sikeres szervezők voltak?

Azt hiszem egyértelmű, hogy ilyen gyorsan nem lehet megalapítani egy brit, majd német fiókszervezetet. Az, hogy egyre távolabb küldték őket inkább arra utal, hogy lehetetlenné kívánta valaki tenni a tanúskodásukat. Félő volt, hogy elmondják az igazságot? Mi az, amit elmondott volna Rose Ball a bíróságon?

A per egyéb részletei

Charles Russel egyéként azzal az indokkal utasította el a tartásdíj megfizetését, hogy nincs pénze, mert minden vagyonát az Őrtorony Társulatnak adta. Azzal védekezett, hogy csupán havi pár dolláros zsebpénzt kap a Társulattól. A bíróság ennek ellenére megítélte a havi 40 dollárt, hiszen ők is átlátták a férj valós anyagi helyzetét.

Később a bíróság megemelte ezt az összeget, de azt sem volt hajlandó megfizetni. Amikor Maria mégis pénzt kapott, akkor azt az Őrtorony Társulat könyvelésébe úgy szerkesztették bele, mintha egy belső munkás kapta volna meg. A férj annyira nem volt hajlandó fizetni, hogy több retorziót is alkalmaztak vele szemben, még elfogatóparancsot is kiadtak ellene.

A helyzetet végül Joseph Rutherford oldotta meg. Személyesen járult Maria elé 1909 júniusában, ahol kifizetett neki 1500 dollár ügyvédi költséget, 60 dollár bírósági költséget, 1056 dollár elmaradt tartásdíjat a kamatokkal együtt, valamint 5000 dollár tartásdíjat (50 hónap) előre. Még további 5000 dollárt is letétbe helyezett, hogy amennyiben nem fizetne a férje, akkor is megkaphassa a neki megítélt összeget. 

Érdemes pár idézetet elolvasni Pennsylvania Legfelsőbb Bíróságának álláspontjából, amelynek a  dátuma 1908. Ez a döntés zárta le a válópert. Néhol az alany azonosíthatósága miatt kiegészítések vannak betoldva:

• a férj olyan méltatlanul bánt a feleség személyével, hogy állapota elviselhetetlenné, élete pedig teherré vált, ezáltal arra kényszerítve a feleséget, hogy elhagyja otthonát és családját.
• a férj tiszteletlenül bánt a feleséggel a szolgák és mások jelenlétében; sértő nyelvet használt a feleséggel szemben; a férj jelentéseket terjesztett a feleség barátai között arról, hogy elmebeteg.
• a feleség attól tartott, hogy megpróbálja megfosztani szabadságától; aminek következtében testi félelemben élt, egészségi állapota súlyosan megromlott, állapota elviselhetetlenné vált, élete pedig megterhelővé vált.
• a feleség időről időre, folyamatosan – nem alkalmanként –, hanem folyamatosan ilyen személyes megaláztatások érték, amelyek állapotát elviselhetetlenné tették, illetve életét megnehezítették, valamint a feleséget arra kényszerítették, hogy elköltözzön férje otthonából. 
• A vallomás elemzése alapján meglehetősen nehéz megérteni a férj nézetét a feleségtől elvárt férji kötelességeivel kapcsolatban. A saját szemszögéből nézve kétségtelenül úgy érezte, hogy férji jogai gyökeresen eltérnek a törvény által rá erőltetett és az ország összes bírósága által elismert normáktól. A férj kijelentette feleségének: „Mutathatok neked ezer nőt, akik örömmel lennének a helyedben, akik ismernék a kívánságaimat, és teljesítenék azokat.”
• A férj a feleséggel szembeni viselkedése olyan makacs egoizmusról és túlzott öndicséretről tanúskodott, hogy az esküdtszék számára az nyilvánvalóvá vált: A férj a feleséggel szembeni viselkedése folyamatosan arrogáns uralkodás volt, ami szükségszerűen teherré tenné bármely érzékeny keresztény nő életét, elviselhetetlenné tenné az állapotát.
• A feleséggel szembeni megaláztatások, amelyek azzal jártak, hogy a szolgák jelenlétében alantasként bántak vele, és arra utaltak, hogy ő elmebeteg, és hogy álnok és gonosz személyek befolyása alatt áll, teljes mértékben igazolták a férj házából való távozását, és igazolták a feleség félelmét, hogy férje tovább szándékozik megalázni őt azzal a fenyegetéssel, hogy jogi eljáráshoz folyamodik, hogy próbára tegye az épelméjűségét.
• a felesége nem értett egyet vele az életről alkotott nézeteiben és az üzleti tevékenységük módjában.
• A bíróságok avatkoznak közbe a házassági kötelék felbontása érdekében, hogy megőrizzék a férj bánásmódja által veszélyeztetett feleség életét vagy egészségét. A kegyetlenséget a hatásai alapján ítélik meg, nem kizárólag az alapján, hogy milyen eszközökkel idézik elő ezeket a hatásokat.
• „Ha a kedélyállapot szigorúsága, a modor ingerlékenysége, a nyelv durvasága, az udvarias figyelem hiánya, az alkalmi szenvedélyes megjegyzések testi sértéssel fenyegetnek, akkor azok jogi kegyetlenségnek minősülnek.” Ez a gondolat, axiomatikusan kifejezve, nem kevesebb, mint a következő elv állítása: bármilyen formát ölt is a házastársi bántalmazás, ha annak folytonossága a feleség életét vagy egészségét érinti, az jogi szempontból kegyetlenségnek minősül.”

A per során kiderült tények érthetően sokkolták a közvéleményt, így nem vette észre senki azt, amit Charles elmondott a feleségéről. Egy picit foglaljuk össze a kevesebb figyelmet kapott részleteket!

Charles Russell saját maga jelentette ki, hogy közte és a felesége között nem volt intim kapcsolat, hanem önként vállalt cölibátusban éltek. Rágalmazásnak állította be a Rose Ball ügyét, amit szerinte a felesége akart félremagyarázni. Arra nem tért ki, hogy Maria milyen okok miatt lépett vissza attól, hogy az ügyet a bíróság megtárgyalja. Erre való tekintettel a bíróság a Rose Ball személyével kapcsolatos kérdéseket kizárta a bizonyítékok közül.

Itt érdemes megjegyezni, hogy Charles Russell Rose Ball és Maria kapcsolatát mindig furcsa szavakkal jellemezte: "nagyon különleges barátnő és bizalmas". Charles mindig rejtelmes jelzőkkel próbál utalgatni valamire, amit annyira nagyon senki nem kívánt kibontani. Úgy tűnik, hogy inkább elviselte az eddigiekből leszűrhető minősítéseket, mintsem felfedje azt a "nagyobb titkot".

A bíróság tehát Maria mellé állt. A férj az Őrtorony lapjain adott közre egy védekezést, ami a visszájára fordult. A gyülekezetek is átlátták, hogy a férj kegyetlenkedett, kínozta a feleségét, amit éppen a férj szavai árultak el. A helyzeten sokat rontott az, amikor 1915-ben egy sátáni támadás értelmezési keretbe helyezte Rutherford a házastársak vitáját. 

Ezzel párhuzamosan a Bibliakutatók körében ismert volt a valóság is, amire több helyen is a "nagy közös titok"-ként utaltunk. Több idézet is a rendelkezésre áll, de most csak egyet szeretnénk erről megosztani:

Mária és Rózsa szeretik egymást. Nem testvérként, nem úgy, mint asszony a barátnéját, hanem úgy, ahogy az ember szíve választ.

Ezekre a részletekre vissza fogunk térni a befejező részben.

A megoldás?

Az ügyet végül Charles Russell halála zárta le. Amint értesült a halálhírről, Maria azonnal ügyvéddel konzultált. Amint arról már volt szó, Rutherford is gyorsan elvonult egy meg nem nevezett találkozóra, ahonnan visszatérve azt állította, hogy egy nagy anyagi katasztrófától mentette meg a mozgalmat.

Tudjuk, hogy Rutherford és Maria kiegyezett, ahogyan Emma is, vélhetően később mások is sorra kerültek. Maria egy olyan kedvező ajánlatot kapott Rutherfordtól, amit egy peres eljárásban sem kaphatott volna meg. Ő ezt elfogadta méltányos kártérítésként. A többlet miatt vállalta az is, hogy visszavonul a Bibliakutatóktól.

Maria és Emma Charles Russell temetés teljesen lefátyolozva jelentek meg

A visszavonulás első  lépése az volt, hogy megjelent a ravatalnál, ahol csendben letett egy csokrot. A csokor felirata szerint a férjének nevezte az elhunytat. Utána a temetésen is némán volt jelen Emmával, néma csendben kísérve néhai férje koporsóját a sírig. Tartva magát a megállapodáshoz, többet soha nem beszélt sem ő, sem Emma a Bibliakutatókkal.

Azt már kifejtettük, hogy ezekben az alkukban valószínűleg annak a bizonyítékát láthatjuk, hogy Rutherford humánusan szeretett volna véget vetni a konfliktusnak. Megalapozottan gondoljuk azt, hogy az alkuk mögött nem a számító kegyetlenség volt, hanem a hosszú időn át maga által is látott sérelmek gyógyításának a szándéka. Igaz, hogy őt később nem ilyen emberként ismertük meg, de nincs olyan ember, aki mindig csak és kizárólag rossz dolgokat tud tenni.

Az eredeti kiadvány az 1987-ben készült Egy házastársi vita tanulságai c. füzet